Vaszil Szemenovics Sztefanik – jeles ukrán író, közéleti és politikai személyiség. Ukrajna kulturális és társadalmi-politikai életének egyik kiemelkedő alakja. 1871. május 14-én egy ukrán kis faluban Ruszoviban született, ez a mai Ivano-Frankovszkij megye Sznyatinszkij járása. 

Általános iskolai tanulmányait helyben végezte, majd Kolomijában folytatta gimnáziumi éveit. A középiskolát a német nyelvű drohobicsi gimnáziumban fejezte be. Itt ismerkedett meg Ivan Frankóval, aki nagy hatást gyakorolt a fiatal íróra. Sztefanik további életét és irodalmi munkásságát  nagyban befolyásolta  a kiemelkedő ukrán költő, író és publicista.

További útja a krakkói orvosi egyetemre vezetett. Életét az irodalomnak, közéleti tevékenységnek szentelte, ezért nem lett belőle orvos

Első novellás kötete Csernyivciben,1899-ben jelent meg.

Életében több novellája: „Kék könyvecske”, „Kőkereszt”, „Föld”, prózai műve: „Éjszaka”, „Varázsló” „Ambíciók” stb. látott napvilágot.

Vaszil Sztefanik műveit több nyelvre is lefordították.

Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásáig, több mint tíz évig az osztrák parlament képviselője volt.

Részt vett a Nyugat-ukrajnai Népköztársaság Ukrán Nemzeti Tanácsának munkájában. 1919. január 22-én Kijevben küldöttként vett részt, azon az ünnepségen, ahol  valóra vált az ukrán területi egység eszméje.

Sztefanik nagy álma, vágya teljesült volna, ha az ukrán irodalom egy hiteles, magas művészi színvonalra emelkedik.

Az ukrán író írásai, művei a jelen korban is aktuálisak, érvényesek. A „Fiak” című művéből vett gondolatai a mai emberhez is szólnak, amit így idézhetünk:

„Most Ukrajnáért megyünk harcolni - mondta a fiú.

„Milyen Ukrajnáért? - kérdi az apa.

Ekkor szablyájával kiemelt egy kis földdarabot,

Mellkassa felé irányítva- így szólt:

Ez a Hon, ez a Haza, ez Ukrajna, ez az Ő vére,

érte megyünk harcolni és visszaszerezni az ellenségtől.”