A Kijevi kormányzóság Morinci falujában született 1814. március 9., jobbágy szülők gyermekeként.

1832-ben Szentpétervárra került mesterséget tanulni, ahol hamar kitűnt szellemi képessége. Ennek köszönhetőenVaszilij Zsukovszkij  költő és Karl Brjullov festő közbenjárására felszabadították a jobbágyi rendből. 1838-ban felvették a festőakadémiába. A festészet mellett különös vonzalommal viseltetett a költészet iránt és szorgalommal művelte azt.

Sevcsenko paraszti környezetben nőtt fel. Ezáltal átélte az ukrán nép megaláztatását, szeretett nemzetének elnyomását. Ebben az időszaban ezek a motívumok tükröződnek műveiben. A nehéz mindennapok élményei és saját szemlélete ösztönösen is a realizmus felé irányították útját. Formavilága is magán hordozta a népdalok hatását.

Első versgyűjteményének címe: "Kobzos" (ukránul "Kobzar"). Mindössze nyolc költeményt tartalmaz,  nagyobbrészének formája a népi énekekre emlékeztet. Az addig átélt küzdelmes, gyötrelmes évek eredménye ez a költemény. Értelmiségi körökben azonnal sikere lett. Sokkal később, verseinek bőséges gyűjteménye ugyanezt a címet viseli. Ellenben témavilága sokat módosul, gazdagszik, hangja egyre forradalmibb lesz.

Költészetére jellemző az otthoni tájak képeinek megjelenítése, a nép életének ábrázolása. Hivatásszerűen kezd foglalkozni az ukrán múlt mozzanataival. A forradalmi demokrata barátok révén a "Cirill és Metód társaság"-nak lesz a tagja. A szláv népek testvériségét hirdeti, de titokban küzd a jobbágyság felszabadításáért, az önkényuralom megszüntetéséért és mindenekelőtt a nemzeti elnyomás ellen.

 Kedvelt festő, rajztudása szakmai körökben is elismerésre talál. 1847-ben - 33 évesen - a kijevi egyetem meghívja rajztanárnak, professzori ranggal. Ebben az időben tisztes polgári színvonalon él, neves költő és festő. Azonban bekövetkezik a zuhanás. Forradalminak ítélt tevékenysége és néhány lázítónak mondott költeménye miatt letartóztatják. A börtönben titokban írja az új - szintén "Kobzos" című gyűjteményét. Ezek a költemények idők múltán világhíresek, klasszikusok lesznek.

Egymásután írja bánatos, mélységes érzelmű költeményeit ukránul - anyanyelvén. E fájdalmas és gyötrelmes időszakban születnek elbeszélő és verses regényei. A  nagy múltidéző történelmi verses regény a "Kaukázus" („Kavkaz”) valamint Husz János küzdelméről és vértanúhaláláról szóló "Eretnekek" is enne a korszaknak az eredménye.

Az ötvenes évek vége felé szabadul. Az ukrán értelmiség saját szellemi vezéralakjának tekinti.

Irodalmi elismerése közepette 47 éves korában – Szentpéterváron, 1861. március 10. halt meg. Temetésének napja -  nemzeti gyásznap lett.

Tarasz Sevcsenko gondolatai ma is aktuálisak,  sőt napjaikban még közelibb kerülnek hozzánk a sevcsenkói eszmék. Ma is olthatatlan hévvel hatnak az olvasóra a költő erős  hazafiassággal átitatott és mégis könnyed költeményei. Az ukrán költő hagyatéka: a szülőföld és a nép igaz szeretete, a tisztesség és  becsületesség a népek és a nemzetek között.

Robert Burns és Petőfi Sándor sorai közé sorolják Tarasz Sevcsenko zseniális ukrán költőt, akinek költészete a világirodalom színvonalára emelkedett.  Ugyanakkor mint festőművésznek is elismert rangja van a művészettörténetben.