MÁJUS LEGSZEBB ÜNNEPE!
Már az óvodások is tudják, hogy májusban az édesanyákat ünnepeljük.
Egy kis történelem. Hogyan alakult ki ez a szokás?
Az anyák megünneplésének története az ókori Görögországba nyúlik vissza. Akkoriban tavaszi ünnepségeket tartottak Rheának az istenek anyjának, és vele együtt az édesanyák tiszteletére. A történelem során később is voltak olyan ünnepek, amikor az anyákat felköszöntötték.
1907-ben a philadelphiai Anna M. Jarvis próbálta az anyák napját nemzeti ünneppé nyilváníttatni. Az ünnepet május második vasárnapjára tűzte ki, elhunyt édesanyja emlékére. Jelképnek a fehér szegfűt javasolta, mivel szerinte a fehér virág szimbolizálja az anyaság erényeit, a fehér szín a tisztaságot és hitet jelképezi, az illata a szeretetet, a formája pedig a szépség lényegét. Rengeteg időt és energiát szánt arra, hogy az ünnepet előbb állami, majd nemzetközi ismertségűvé tegye.
Magyarországra Petri Pálné, egy államtitkár felesége hozta el az ünnepet 1925 tavaszán. A kezdeményezést felkarolta az akkori Magyar Ifjúsági Vöröskereszt és 1928-ban aztán egy miniszteri rendelettel Magyarországon is hivatalos ünneppé vált. Május első vasárnapja.
Az anyák napja világszerte ünnepelt nap, amelyen az anyaságra emlékezünk meg. A különböző országokban más és más napokon ünneplik. A legtöbb országban ez az ünnep májusra, ezen belül a legtöbb helyen május második vasárnapjára esik. Hivatalosan Ukrajnában is május második vasárnapja Anyák napja.
Ukrajna Nyíregyházi Konzulátusa
SOK SZERETETTEL KÖSZÖNT MINDEN ÉDESANYÁT ÉS NAGYMAMÁT!
Fogadják szeretettel:
Dsida Jenő: Hálaadás
Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel.
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad.
Köszönöm, Istenem az édesanyámat.
Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
– itt e földön senki sem szerethet jobban! –
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem, köszönöm az édesanyámat.
Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!
Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat!
Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!